A közép-európai baptista teológiák vezetői és tanárai tudományos konferenciát hívtak össze a felvidéki Besztercebányán / Banská Bystricán. A városban működik az a Bél Mátyás (1684-1749) magyar-német-szlovák nyelven kitűnően beszélő polihisztor hittudósról elnevezett állami egyetem (Matej Bel University – Alapítva: 1992.), amelynek Pedagógiai Karának Teológiai és Katechetikai Tanszéke biztosít jogi és akkreditációs hátteret az itt működő Evangéliumi /Baptista Lelkészképző Intézetnek.

A besztercebányai lelkimunkásképző felsőfokú intézménynek jelenleg 8 függetlenített professzora és 42 hallgatója van. A baptista diákokon kívül metodista, pünkösdi, evangélikus hátterű fiatalok is reszt vesznek a hitéleti tudományok elsajátításában. A teológiai fakultásnak önálló, jól felszerelt oktatási központja, jelentős könyvtára, előadótermei és egyszerű diákszállója is van.

Emellett a város központjában található a Besztercebányai Baptista Gyülekezet mintegy kétszáz ülőhellyel rendelkező temploma, amely számos esetben ad helyet úgy a teológia, mint a Szlovákiai Baptista Szövetség központi rendezvényeinek.

A 2024. április 7-9 között itt megtartott három napos nemzetközi konferenciáján Hollandiából, Észtországból, Lengyelországból, Németországból, Szlovákiából és Magyarországról vettek részt hittudósok és teológiai professzorok.

A Közép-európai Baptista Teológusok Hálózatának (CEBTN), tudományos konferenciája központi témája az emberi identitásról és többek között a korunkat megosztó szexualitásról vallott különböző nézetek (gender-kérdés) bibliaetikai vizsgálata és a szentírástól eltérő teológiai félreértések tisztázása volt.

A fórum házigazdája Benjamin Uhrin, a szlovák baptisták korábbi elnöke, teológiai professzor volt. Értékes előadásokkal, hozzászólásaikkal és fórum beszélgetéseikkel Derek Bass, (Amsterdam/Hollandia), Mateusz Wichary, (Varsó/Lengyelország), Einike Pilli, (Tartu/Észtország), Meego Remmel, (Tartu/Észtország), Wilhelm Daiker (Bonn/Németország), Sebján-Farkas Zsolt, Balla Péter, Várady Endre, Paróczi Zsolt és Mészáros Kálmán teológiai tanárok (Budapest/Magyarország), valamint a helyi teológiai intézet hallgatói szolgáltak.

A konferencia szünetében alkalom nyílt Besztercebánya magyar vonatkozású emlékeit is felkeresni. Amint az többeknek ismeretes a tatárjárást követően az itt kipusztult őslakosságot IV. Béla Magyarország királya türingiai német telepesekkel népesítette be 1255-ben.

Országmentő királyunk egészalakos szobra 2021 óta áll Besztercebánya főterén, az ősi barbakán és a hatalmas németes stílusvonásokkal ékesített nagytemplom előtt, talapzatán a négy nyelven (német, angol, szlovák és magyar) olvasható ősi szövegfelirattal:

„Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Ladoméria, és Kunország királya, a Beszterce nevű új település hospeseinek városi kiváltságokat adományozott az Úr ezerkettőszázötvenötödik esztendejében.”

A város a magyar királyok kedvelt tartózkodási helye volt később is. IV. Béla királyunkon kívül III. Endre, Károly Róbert, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás is szívesen időzött itt, ennek eleven emlékét a főtéren álló Mátyás-ház őrzi ma is.

A másik jelentős történelmi személy Bethlen Gábor fejedelem volt, akit ebben a városban választottak 1620-ban a magyar országgyűlés rendjei a Habsburg és török megszállók által letiport országuk királyává. E jelentős esemény helyszíneként szolgáló „Bethlen Ház” is ott áll a főtéren, amelyen felirat emlékeztet a protestáns fejedelem nemzetmentő tettére és az egységes Magyarország tekintélyének helyreállításában kifejtett igyekezetére.

Mi baptisták méltán emlékezhetünk tisztelettel Bethlen Gábor fejedelemre, aki ez idő tájt ismerte meg a felvidéken oltalmat kereső üldözött anabaptista, habán hittestvéreinket és telepítette át őket 1621-1622 táján Erdély szívébe Gyulafehérvárra és környékére. Mi is kegyelettel és tisztelettel emlékeztünk meg besztercebányai háza előtt a vallásszabadság ügyében fáradozó és anabaptista hitelődeink védelmében 1622. július 4-én megszavazott és Kolozsváron kihirdetett országgyűlési határozatról, melyben anabaptista habán elődeinknek biztosított szabad vallásgyakorlatot és az általuk működtetett messze híres kerámiaipari tevékenységük ösztönzése érdekében hozott vámmentességet biztosító törvényjavaslatról.

Ugyanez a „Bethlen ház” szolgált 1678-ban Thököly Imre szabadsághős, majd 1703-ban II. Rákóczi Ferenc magyar szabadságharcos fejedelem szálláshelyeként, amikor a magyar szabadság és függetlenség élharcosaiként ebben a városban gyűjtöttek erőt a további küzdelmükhöz a város lakosságának teljes támogatásával és együttérzésével.

A Rákóczi-, majd az 1848–49-es szabadságharc idején sokat szenvedett a város. A megtorlás évtizedeiben a magyar lakosság létszáma megcsappant, bár a Trianoni országvesztés idején a magyar és német anyanyelvű lakosság egyenlő arányban volt jelen a városban, a szlovák elenyésző kisebbség mellett.

A városban a reformáció óta jelentős számban vannak protestánsok, elsősorban evangélikusok, akik az ellenreformáció kegyetlen üldöztetései ellenére hűségesen megmaradtak a városban. Az evangélikus templom Pollack Mihály tervei alapján épült klasszicista stílusban 1807-ben. Az evangélikus temetőben több nevezetes magyar lelkész, tanár, tudós nyugszik. Többek között a fasori gimnázium egykori tanárai, vagy a kolozsvári egyetemi tanárai és tudós professzorai közül is többen.

A baptista misszió a Felvidéken 1875-ben indult el Meyer Henrik budapesti gyülekezetalapító és bibliaterjesztő utazó evangélista munkássága nyomán. Besztercebányán 1889-ban Droba András helyi polgár által indult el a gyülekezetplántálás, aki megtérését követően hitvalló bemerítésben részesült Liptószentmiklóson Vaculik Károly lelkipásztor közreműködésével.

Ezt követően Droba testvér aktív evangelizációt végzett a városban és a környező településeken. Őt Hrabovsky István követte a lelkimunkában, aki tömbházban lévő lakását ajánlotta fel istentiszteleti célra, majd Prsan Pál otthonában jöttek össze. A Felvidéken több helyen elindult lendületes baptista missziót a századforduló drámai változásai fékezte meg.

(Miután 1918-ban Felső-Magyarország cseh megszállás alá került és a Párizs/Trianonban 1920-ban meghozott tragikus döntés nyomán a Felvidék elszakadt az anyaországtól, a magyar lakosság menekülni kényszerült. Akik a szülőföldjükhöz ezek után is hűségesen ragaszkodtak a második világháborút követően a „Benes-dekrétumok” embertelen rendelkezései nyomán a magyar őslakosságot „kollektív bűnösséggel” illették és így elvesztették állampolgárságukat, állásukat, nyugdíjukat, ingóságukat, ingatlanaikat így sokan földönfutókká váltak. A kommunisták a „lakosságcsere” ürügyén deportálta a „reszlovakizációt” megtagadó polgárokat, akiknek nagyrészt Magyarországra vagy szerte a nagyvilágba volt kénytelen menekülni és új hazára találni.)

A II. világháború után új érdeklődők kerültek a helyi gyülekezet vonzásába. Mivel a politikai változások nyomán a város német és magyar lakossága nagyon lecsökkent, az istentiszteleten már csak szlovák nyelven történt az igehirdetés. A gyülekezet lelkipásztora ebben az időben Sztupkai Emil testvér lett. Imaház híján sokáig családoknál jöttek össze a közösség tagjai, de egyre sürgetőbbé vált egy önálló templom építésének igénye.

Hosszú várakozás után erre 1986-ban került sor Synovec Péter laikus lelkipásztor idejében, amikor a belvárosban sikerül a főtérhez közel egy alkalmas épületet vásárolniuk. A mai minden igényt kielégítő templomukat 1994-ben építették Smolnik Dalibor lelkipásztorsága idején, ami a 140 tagot számláló besztercebányai gyülekezet barátságos otthona.

Mgr. Benjamin Uhrin, Th.D. 2009-től 2018-ig volt a besztercebányai gyülekezet lelkipásztora mindaddig, amig a szlovákiai baptisták elnökének megválasztották. Jelenlegi Mgr. Miloš Masarik, PhD., a gyülekezet lelkipásztora, és mellette Mgr. Nagypál Richárd misszionárius végez lelkigondozó szolgálatot.

Legyen Isten áldása szlovák testvéreink további lélekmentő munkáján!

Immánuel! Velünk az Isten!

(DRMK)