Jézus amikor elhívta első tanítványait, ennyit mondott a Genezáreti tó partján halászó Péternek: „Jer és kövess engem.” Miután igent mondott és otthagyva a hálót a Mester nyomdokába lépett, sok csodának, tanításnak, próbatételnek és áldásnak volt szemtanúja. Krisztus feltámadása után ismét személyes lelkigondozásba vette első elhívott tanítványát és ismét megkérdezte tőle: „Szeretsz-e még engem? – A hitében megrendült Péter háromszor válaszolt „Igen”-nel, miután Jézus helyreállította őt és mint sziklaszilárd főapostolra bízta nyája őrzését: „Legeltesd az én juhaimat!”
Ez a bibliai elhívási történet és missziós küldetés felelősségteljes tudata erősödött fel a BTA delegációjának amerikai expedíciós tanulmányútjának utolsó állomásán Charlotte városában, amikor hazaindulásunk előtt felkerestük az amerikai nagyváros centrumában található St. Péter katedrális ősi épületét.
A vörös-téglás római katolikus templom a Martin Luther King Jr. sugárút sarán szinte eltörpül a belváros hatalmas égbetörő üvegfalú felhőkarcolói között. A templom főoltárán Jézus alakja látható, ahogyan Pétert megszólítja és követésére hívja.
Meglepő, hogy a katolikus templombelső emelvényén egy bemerítő medencét is kialakítottak. A vízzel feltöltött medence alján a következő Pál apostol által rögzített igevers olvasható: „A keresztség/bemerítés által eltemettetünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róma 6,4) Ez a bibliavers még inkább emlékeztet küldetésünkre, hogy minél több emberhez jusson el az evangélium jó híre, és kötelezze el magát Krisztus mindhalálig hű követésére.
Charlotte városa egyébként valaha indián alapítású település volt. Erre a templom előtt elhelyezett emlékkő hívja fel a figyelmet. Ezen a következő szöveg olvasható: „A ma Tryon Street néven ismert útvonal egykor az indián őslakosság kereskedelmi útvonala volt, amely egykor több mint 800 mérföld hosszan húzódott a déli Cherokee nemzettől az északi Irokézekig.
Ez az út kötötte össze a népes Catawba indián nemzettelepüléseket a mai New York területén élő egykori irokéz törzseket is. Idővel ez az út kötötte össze az amerikai gyarmatok fő kereskedelmi útvonalait Philadelphiát valamint Észak- és Dél-Karolina különböző régióit. A ma Tryon Street nevet viselő útvonal Észak-Karolina állam első királyi kormányzója William Tryon (1765-1771) ezredes neve után kapta.”
A templomból kilépve Mesterünk szava jutott eszünkbe: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csak is énáltalam!” Milyen érdekes, hogy amerikai tanulmányutunk során jártunk Billy Graham sugárúton, aztán Martin Luther King Jr. főúton, most meg Tryon ezredes államalapító útvonalán, mi azonban Jézus Krisztus által kijelölt Isten országa felé vezető keskeny, de örök életre vezető útvonalon szeretnénk továbbra is járni, amíg Haza nem érkezünk…
Utunk végén hálaadásra hajtottuk meg fejünket Alkotónk előtt, aki előttünk járt ezen a tanulmányutunkon és adott új inspirációt Szentlelke által a kitartó tanúskodásra, hogy a jövőben még inkább törekedjünk Krisztustól kapott kettős küldetésünkre: „Hűséges tanítvánnyá lenni és másokat is elkötelezett tanítvánnyá tenni.”
Soli Deo Gloria! – Immánuel, velünk az Isten!”
(DRMK)