Színházi előadással egybekötött megemlékezést tartottak a Magyarországi holokauszt áldozatainak, 2023. április 21-én a Baptista Teológiai Akadémia dísztermében. Dr. Mészáros Kálmán rektor nyitotta meg köszöntőjével, ezután Rosenfeld Dániel Imre kádisát (gyászimáját) majd a Sófár megfújását halhatták és láthatták, majd utána következett maga az előadás, Sárdi Mária: Kislány a pokolban holokauszt naplójából készült színpadi adaptációt láthatták a résztvevők. Az előadást követően kellett 10-15 perc, míg magamhoz tértem és interjút kértem a darab létrehozójától, Kriszt László rendezőtől.
– Nehéz szavakat találni a látottakra, de kezdjük azzal, hogy sikerült létrehozni itt a Baptista Teológiai Akadémián ezt a megrendítő, de egyben gyönyörű előadást?
Még az év elején felmerült ennek a gondolata, hiszen előtte már voltunk a Dohány utcai Zsinagógában, a Károli Gáspár Református Egyetemen, Scheiber Sándor Gimnáziumban, a Sola Scriptura Teológiai Főiskolán, a Rabbi képző – Zsidó Egyetemen, a Goldmark Teremben, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhelyen, a Zsilip Kulturális Központban, hogy csak a főbb vallási kötődésű helyszíneket említsem. Ugyan akkor nagy örömre szolgált, hogy az egykori, hozzám kötődő egyetemen, be tudtuk mutatni és az előadást és megtisztelte jelenlétével Dr. Békési Sándor. Persze mindehhez kellet még Dr. Mészáros Kálmán rektor úr támogatása valamint Serafin József és Balla Péter tanár urak segítsége is.
– Az előadás alatt, egy nesz se volt, majd néma csend fogadta az előadás végét.
A monodráma úgy indul, mint egy szép mese, ahol egy látszólag gondtalan, szép kamasz kislány hétköznapjaiba pillanthatunk bele. Ez az idillikus kép, bevésődik a nézőbe, s mire észbe kap, ez a szép kislány már megeszi halott édesanyja levesét és lehúzza lábáról a cipőt magának, mai szemmel nézve, tiszta horror. Az előadás, e két véglet között mozog, a néző pedig érzékeli mindkettőt vagy is, az idill családi légkört illetve a náci poklot. El lehet képzelni milyen lehetett igazából a pokol, ahol 15 ezer gyerek közül, alig százan élték meg a felszabadulást!
– Hihetetlen finoman, érzékenyen lett végigvezetve a történet, a színésznő – Gunyecz Anna – pedig végig magával ragadott, nem csak engem!
Maga a mindenkori művészet, (esetünkben a színház) minél közelebb áll az emberhez – annak bonyolult, összetett lelkületéhez –, annál mélyebbre tud lehatolni, de ezzel együtt annál jobban meg tudja szólítani, érinteni a néző lelkületét. Ennél az előadásnál is ezt tapasztalhattuk, a néző pedig ilyenkor kilép saját komfortzónájából és hagyja magát sodorni az előadás történetével, mint amikor egy kisgyerek belefeledkezik a játékába. Aztán a végén persze jön a katarzis, „megtisztulás” ahol a néző visszahelyezi magát a valóságba és a tapsával köszöni meg ezt az álomszerű utazást. Ehhez pedig három dologra van szükség: egy jó irodalmi műre, egy tehetséges színészre, (esetünkben egy színésznőre) és egy olyan rendezőre, aki nem rontja el az előbbi kettőt”! No, jó, ez persze vicc volt, de a lényeg, nekem annyi volt a feladatom, hogy le tudjam közvetíteni, színpadra tudjam állítani az irodalmi narratíva emberi mélységeit, a színésznő kollegina pedig ebben méltó társ volt.
– Mennyire szokásos, hogy egy teológiai akadémián csinálnak színházi előadást?
Semennyire vagy nagyon ritkán, sajnos. Pedig a keresztyén, főleg a középkori és reneszánsz diák színjátszásnak hihetetlen hagyományai vannak. Csak reménykedem abban, hogy valaki, valahol egyszer felfedezi ezt az óriási keresztyén kulturális kincset és bevonja az akadémikus képzésbe!
– Mesélne valamit a Kazán István Kamaraszínházról?
Hogyne, természetesen! 2006-ban alapítottam többedmagammal a Fészek Művészklubban: „értékkel bíró egyetemes és magyar klasszikus irodalmi művek színpadra állítása, játszása” céljából, ami azóta sem változott. Főleg zsidó és keresztyén témájú előadásaink vannak, ahol a történetekhez, individuumokhoz, azok mondanivalójához kötődik az előbbi két vallás morálteológiája. Ez most egy kicsit túl tudományosnak hangzott egyszerűbben, a mindenkori ember Isteni részét, vagy az Istentől való elszakítottságát ábrázoló keresztyén nézőpontokat igyekszem ábrázolni, megmutatni minden előadásban.
– Mondana pár példát?
Ilyen például a Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, ahol egy zsidó lány és egy katonaszökevény fiú találkozik egy romos Gellérthegyi villában, kettejük nagyon is hasonló félelmei, traumái ütköznek, hiszen jövőképük nincs, ugyan is, nem tudják, hogy megérik-e, a másnapot. Vagy ide venném Mastrosimone: Pulóvergyűjtő című drámáját ahol „az illúziók nélküli” Cliff találkozik a „realitásnélküli” Rose-al, kettejük találkozása és ütközése, nem mindennapi helyzetet teremt. Végére hagytam Sartre: Zárt tárgyalás előadásunkat, ahol a hit nélküli ember tragédiáját lehet végigkísérni. Ez egy háromszereplős darab, ahol a purgatóriumban találkozik három elhunyt, életükben rendkívül sok gonoszságot elkövető lélek. Kapnak még egy utolsó lehetőséget, hogy elhagyják ÉN központú (önző) önmagukat, de a hit (Krisztus) nélküli ember sorsa meg van pecsételve.
– Ha jól veszem ki a szavaiból, fontosnak tarja a nevelőjellegét ezeknek az előadásoknak?
Igen, pontosan. Nemrég olvastam egy tanulmányt, melyben leírták, hogy a keresztyén középiskolák-gimnáziumok diákjainak 70-80%-a eltávolodik a keresztyénségtől. Tehát van mit tenni ezen a területen is, hiszen a történelmi egyházak hívei folyamatosan fogynak, mert nem rendelkeznek elég megtartó erővel. Szükséges a keresztyén kultúrát tágabb spektrumban megmutatni, amely egyfajta kapuja (belépője) lehet mindahhoz a felbecsülhetetlen keresztyén értékekhez, amelyek egyenesen Krisztushoz vezetnek, nem vezethetnek máshoz. A mai fiatal generációkat (véleményem szerint) első körbe itt lehet megszólítani majd bevonni a hitéletbe, hiszen az „Új ember meghatározása nem más, mint a többé, jobbá és értékesebbé vált ember”. „Mert emberi erővel nem válhatunk istenné, csak Isteni erővel emberré.” (Dr. Hegedűs Lóránt)
– Hogyan tovább, hol fogják újrajátszani ezt a monodrámát?
Mint ahogy az eddigiekben, most is úgy vagyunk vele, ha hívnak, megyünk, hiszen mi „keresztyén kulturális missziót végzünk”. „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik”. (Mt 4,4)
– Köszönöm a beszélgetést!

Aki többet szeretne megtudni a kamaraszínház tevékenységéről, az megtalálhatja a www.kazanistvankamaraszinhaz.hu és a www.mindenamiszinhaz.hu weboldalakon.

Interjú: I.T./