Kónyáné Puskás Laurával, a Baptista Teológiai Akadémia szolfézs és zeneelmélet oktatójával beszélgettünk a Karácsonyi énekgyűjtemény című kiadvány megjelenése kapcsán.

Hogy jött a zene az életedbe, hogy kerültél kapcsolatba a zenével?

– Zenész családban nőttem föl – a Meláth családban –, nálunk a zene a mindennapok része, így természetes volt, hogy én is zenéltem.

Milyen hangszeren játszottál és hogyan használtad a talentumodat a szolgálatban?

– Először csellóztam, aztán párhuzamosan elkezdtem mellette zongorázni is, de igazából mindig a karvezetés érdekelt, illetve 14 éves koromtól kezdve 40 éves koromig aktívan szolgáltam a gyülekezetben.

Honnan jött az ötlet, hogy egy énekgyűjteményt szeretnél készíteni?

– Az ötletet talán húsz évvel ezelőttre tehetjük vissza. Nálunk nagy hagyománya van annak, hogy minden karácsonykor összeül a család és együtt énekelünk. Én voltam az a generáció, akik még megtanultuk a szüleinktől ezeket az énekeket és kívülről tudtuk, de már mondjuk a tíz évvel nálam fiatalabb unokatestvéreim nem ismerték ezeket. Mindig össze kellett ollózni különféle könyvekből a karácsonyi énekeket, és vannak olyanok is, amik soha nem voltak nyomtatásban, hanem mondjuk a nagypapámnak kézzel megvolt valahol. Ezeket „lapos” énekeknek hívták, mivel csak lapon voltak meg.
Először csak a szövegeket kezdtem összeírni egy dokumentumban, aztán kis füzetet csináltam belőle. De az évek folyamán éreztem azt is, hogy a még kisebbek már a dallamot sem tudják annyira. Így igény lett arra, hogy egy kottás verzió is elkészüljön. Jó pár évvel ezelőtt, mikor ezt megtudták a barátaim, akkor ők mondták, hogy „akkor csináld már úgy, hogy mi is kapjunk belőle”.
Konkrétan két és fél éve kezdtem el ezt a munkát. Kutatásokat végeztem – sajnos egy kicsit túl maximalista vagyok, hogyha valamit csinálok, akkor azt vagy teljesen, vagy sehogy –, nagyon sok dallamnak megpróbáltam utánajárni, hogy eredetileg ki volt a szerző, ki volt, aki hangszerelte, vagy feldolgozta, ki írta a szövegét, ki fordította, mik voltak az eredeti dallamok, honnan származik…

Milyen zenei körből merítettél?

– Eredetileg baptista gyűjteménynek szántam a könyvet. Később úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom ki más felekezetek kincseit sem, melyeket végül beleszerkesztettem a könyvbe. Igazából ezt egy zenész kollégám javasolta, amikor meglátta, hogy „figyelj, ez annyira jó és annyira hiány, nincs ilyen énekeskönyv, ezt muszáj lenne tágabbra nyitni.
Így szélesítettem a spektrumot, azt próbáltam szem előtt tartani, hogy egy olyan gyűjteményt készítsek, hogy bárki, aki a kezébe veszi, akkor tudjon éneket választani belőle: vannak énekek, magyar népénekek vagy más népek dalai.

Egyedül dolgoztál rajta?

– Teljesen egyedül. Amikor nekiálltam, nem gondoltam, hogy ekkora munka lesz. De mivel tudtam, hogy Isten volt az, aki elhívott erre a feladatra, ezért mindig éreztem, hogy Ő velem volt, bátorított, hogy folytassam. Azt érzékeltem, az emberek vágynak arra, hogy karácsonyi énekeket énekeljenek együtt otthon, de nincs lehetőségük rá, mert nincsenek ezek az énekek a kezükben.

Mik a további terveid?

– Szeretnék majd egy CD-t is hozzá, amit hogyha valaki nem tud zongorázni, vagy nem ismeri az énekeket, akkor legyen egy alap, amire rá tud énekelni, ezen kívül szeretném majd a gitáros verzióját is elkészíteni. És már gondolkodom a második köteten is.

Hány ének van most ebben a gyűjteményben?

– Hatvannégy.

Mikor jelent meg és hol lehet elérni?

– Most októberben jelent meg a gyűjtemény és a Romi Suli Könyvkiadónál rendelhető. De a nagyobb könyvesboltokban is elérhető.

Fontos lenne, hogy egy ilyen kiadvány ott legyen minden gyülekezetben, meg az otthonokban.

– Így van. Igazából istentiszteletekre, gyülekezeti vagy otthoni használatra szántam, de úgy készítettem, hogy zeneiskolák, amatőr kórusok is tudnak kedvükre válogatni belőle.